101 SIKERAKADÉMIA - átverés vagy műk

www.101sikerakademia.hu
Véleményeket, tapasztalatokat kérnék!

Huszonhét évesen, szegény családból, sokmillió dolláros vagyont szerzett Ausztráliában, mégis ide jött tanítani

November 16-án közelebbről is megismerhettem egy különleges embert, Magyar Róbertet. A születésnapi partijára volt hivatalos a szerkesztőségünk. Meglepett az a szeretet, tisztelet, ami a 30 éves, Ausztráliába szakadt világpolgárt körülvette. És ez szemlátomást nem a dollármillióknak, a gazdagságnak szólt. Magyar Róbert újfajta iskolát teremtett Magyarországon, a sikeres gondolkodásmód, anyagi függetlenné válás iskoláját. Jó 2 éve megalapította a 101 Sikerakadémiát, hogy átadja tapasztalatait – az átlagembertől kezdve egészen a magyar gazdasági és pénzügyi szakembereknek, kisbefektetőknek és vállalkozóknak. Az első tanítványai közül néhányan már átestek a tűzkeresztségen, magánemberként szerencsét próbáltak az egyik külföldi tőzsdén, és voltak, akik ötezer dollárból 25 ezret csináltak az első pár havi kereskedésük után.

Mivel Róbert azt hangoztatja, hogy nem szabad hirtelen nekiugrani dolgoknak, ezért legalább 6-24 hónap papíron való gyakorlást tanácsol tanítványainak. Mert ahogy mondani szokta: „Kétféle ember létezik, az egyik hirtelen akar meggazdagodni, a másik azt mondja, ez lehetetlen. Az nagyon kevés embernek jut eszébe, hogy a pénzcsinálás-befektetés megtanulható, csak idő kell hozzá, mint bármi máshoz.”

Meglepve tapasztaltam, hogy az egyik legfontosabb budapesti brókercég lakossági ágának vezérigazgatója is ott ül a 60-70 fős, szűkebb Magyar Róbert-baráti körben. Még ő is tanult ausztráliai kollégájától valamit.

Ezek után mutassuk be ezt a sajátos privát képzést és tanárát! Már csak azért is, mert Drábik János szerkesztőtársam Uzsoracivilizáció című könyve és a Leleplező számos pénzügyi írása is tananyag náluk. Drábik János rendszeresen előadást tart a 101 Siker Akadémián, s nem győzi hangsúlyozni:„Harcolunk a világot globalizáló pénzügyi háttérhatalom újabb és újabb adósságcsapdái ellen, de ne csak az a külföldi szűk csoport zsebeljen be mindent, ha már ez ellen pillanatnyilag nem sokat tehetünk, legyenek legalább Önök, tisztelt magyar honfitársaim is a haszonélvezői, hogy valamennyit elvegyenek tőlük, s a magyar is gazdagodjon”.

Magyar Róbert – ismerve a magyarországi irigységet – nem kívánta pontosan meghatározni, mekkora is a vagyona, de kész volt őszintén válaszolni a kérdéseinkre. Íme, egy sikertörténet:

- Mikor ment ki Ausztráliába, és mennyi pénz volt a zsebében?

- Azzal kezdeném, hogy Németországban születtem, s 16 és fél éves korom után jöttem Magyarországra. Itt éltem jó 3 évig, és 1995-ben mentem ki Ausztráliába. A zsebemben mínusz ötezer dollár volt, ennyit kaptam kölcsön az egyik rokonomtól repülőjegyre és egy kocsira, amit 1500 ottani dollárért vettem, de 500-at sem ért. A célom az volt, hogy milliomossá váljak. Nem akartam ugyanis úgy leélni az életemet, hogy reggeltől estig robotoljak a szűkös, épphogy-megélhetésért. Autószerelőnek tanultam, és már 14-15 évesen nem tetszett, hogy reggel 4-kor keljek, és megállás nélkül késő délutánig dolgozzam, s így éljem le az életem egészen addig, amíg meg nem halok. Úgy gondoltam, az életnek ennél sokkal többnek kell lennie, ennél sokkal többet akartam. Másfajta, tartalmasabb, értékesebb életértelmet.

- Csak álmodozott, vagy tett is a cél érdekében valamit?

- Tettem. Fiatalon tele voltam kérdésekkel, nem úgy gondoltam, mint az átlagember, hogy mindent tud, én tanulni akartam, tapasztalatokat szerezni, minél többet megtudni arról a másik világról, ahol a jövőmet elképzeltem. Arra tettem fel az egész életemet, hogy megkeressem a sikeres embereket, kapcsolatba kerülhessek velük, tanulhassak tőlük.

- Ki volt az első, aki a bátorítást adta?

- Itt, Magyarországon találkoztam egy fontos amerikai úriemberrel, aki azt mondta: Robi, két dolgot tarts szem előtt, ha gazdag akarsz lenni. Az egyik: a pénzednek egy részét mindig tedd félre, fektesd be! A másik, ami ennél sokkal fontosabb: tanuld meg a meggazdagodás gondolkodási modelljét (amit akkor azt hittem, hogy a gazdagság egyenlő pénz, de azóta tudom, hogy a gazdagság az emberi értékekből indul!). Ezt itt nem tanítják, Magyarországon nincsenek sikeroktatók, ahhoz hogy megismerd, ki kell menned az USA-ba, Kanadába vagy Ausztráliába.

- Miért Ausztráliát választotta?

- Mindig olyan helyen szerettem volna élni, ahol örök nyár és tenger van, pálmafák vesznek körül, ráadásul a rokonaim is ott éltek. Így kötöttem ki Ausztráliában, és alig 20 évesen kezdtem új életet.

- Megérkezése után lement mindjárt fürödni?

- Nem. Már 6 hónapja kint voltam Ausztráliában, és nem voltam még lenn a tengerparton, ami kb. 40 kilométerre volt csak tőlem, ami nem nagy távolság Ausztráliában. Annak ellenére, hogy csak 20 dollár volt a zsebemben, ami pont elég volt benzinre oda-vissza, úgy döntöttem, hogy lemegyek és kiélvezem magam. Hát amikor levettem a ruhám és be akartam lépni a tengerbe, a legeslegelső hullám egy ötvendollárost sodort a lábam elé. Megebédeltem, megtankoltam és még megmaradt az eredeti húszasom. Tudtam, hogy Isten is így akarta, hogy itt legyek, és hogy jó helyen vagyok.

- Úgy tudom, azzal kezdte a pályafutását, hogy megpróbált a milliomosok közelébe férkőzni, mert tőlük akart tanulni.

- Viccből szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy megérkeztem Ausztráliába, és a repülőtéren ott várt az ország összes dúsgazdag embere: sorban álltak, hogy taníthassanak engem. A tanfolyamon persze nevetnek ezen. Valójában nekem kellett némi helyi ismeret és tapasztalat után felkutatnom, kik azok, akiknek a legjobban megy az ingatlanüzlet, a tőzsde, és a legjobb befektetők. Olyan hozzáállással közeledtem feléjük, hogy bármit hajlandó vagyok megtenni, ha a tapasztalataikból, a tudásukból átadnak valamit, akár ingyen is dolgoztam nekik.

- Hogyan fogadták az ajánlatát?

- Páran visszautasítottak, ajtót mutattak, vagy szóba sem álltak velem, de akadt néhány, akinek nem is annyira az én ingyenes munkám jelentett bizniszt, hanem az az alapelv, hogy itt egy ember az átlaggal ellentétben, aki nem okoskodik, hanem tanulni akar és érti azt az elvet: ahhoz, hogy kapjon, adni kell. Mások ugyanis pénzt, fizetést akartak, míg én csak információkat.

- Ehhez azért élni is kellett valamiből: milyen más munkával keresett pénzt?

- Megvolt az autószerelői szakképesítésem, de egy percig sem kívántam kocsikkal foglalkozni. Annyira nem értek a kocsikhoz, hogy hülyeségeket mondok egyes típusokról. A BMW-ről is annyit tudtam, hogy 3-as, 5-ös és 7-es, de fogalmam sem volt arról, ez mit is jelent. Ausztráliában például az egyik ismerősöm, aki akkor az ország hetedik leggazdagabb embere volt, csak egy egyszerű, 15 ezer dolláros Holden Commodore-ral járt. Azt tapasztaltam, hogy az állításokkal ellentétben nem igaz, hogy a toplistás milliomosok márkás öltönyben, lakkcipőben járnak, egyenruhás sofőr vezeti a limuzinjaikat. Persze ilyen is van néha, de volt ilyen felmérés az Egyesült Államokban. Összehívták egy szuper luxus helyre Amerika jó néhány milliomosait, aztán leesett mindenkinek az álla, amikor egy részük rövid nadrágban vagy farmerban és tarka ingben jelent meg, aztán sört ittak. Nem kellett nekik a 12 fogásos vacsora, nagyon egyszerű emberek voltak. A Millionaire Next Door, a Milliomos a szomszédban című könyvből is kiderül: ott lehet a szomszéd házban egy milliomos, és nem tudhatod, mert az életvitele olyan, mint másoké: nem flancol, nem hivalkodik.

- Nem válaszolt a kérdésemre: eleinte, a tanulás időszakában milyen munkából élt meg?

- Ja igen. Szóval, amikor kimentem, először angolul tanultam és elkezdtem gipszkartonozással foglalkozni. Közben megtanultam a számítógépek kezelését, a kommunikációt. Sokat interneteztem, ami akkoriban volt feljövőben, ezzel is információkat gyűjtöttem. A gipszkartonozásból keresett pénz nagy részét félre tettem, ebből fizettem a sikertanfolyamokat. A rokonom visszakövetelte a kölcsönadott ötezer dollárt, de én már összespóroltam tízezret, s inkább elmentem egy olyan tanfolyamra, ami épp annyiba került.

- Érdemes volt?

- Igen, pedig még angolul is alig beszéltem, de ott akartam lenni. Ott voltam három napig, több mint kétharmadát nem értettem, de nagyon jól érzetem magam, tudtam, hogy jó helyen vagyok. Később, amikor már jobban ment az angol, újra elvégeztem a tanfolyamot, és még sok másikat. Ezek voltak életem legszebb, legboldogabb pillanatai. Olyasmiket mondtak, amit hallani akartam, rávezettek arra, hogy az agyam, a gondolkodásmódom milyen irányt váltson, mert azon múlik a jövőm. Olyan gyakorlatias szemléletváltozáshoz segítettek, ami megváltoztatta az életemet. Addig ugyanis csak azt sulykolták belém a szüleim: édes fiam, ne álmodozz, te csak egy kis hülyegyerek vagy, téged senki sem fog szeretni! Sok szülő nem veszi észre, hogy ezzel tönkreteszi gyermekük önbecsülését, összetöri az álmaikat. Épp ezért úgy érzem, és ezt tanítom is, hogy egymillió forint ellopásánál sokkal nagyobb bűn, ha valakinek a jövőjét lopják el azáltal, hogy ellopják egy gyermek álmait.

- Hogyan született az első üzlete, valamelyik mentora az ingyen munkájáért cserébe bevonta egy jó üzletbe?

- Nem, csupán egy tippet adott. Nem értettem a tőzsdéhez, de azt mondta, próbáljam csak meg. Hallgattam rá, mert értett hozzá. Azt mondta: azzal az információval, hogy miben van perspektíva, ő sokkal többet ad nekem, mintha havonta bért fizetett volna. Megvettem az első részvényeimet. Jól emlékszem, 4 dolláros árfolyamon és két és fél év múlva több, mint hatszoros áron, 26 dollár körül adtam el. Felbecsülhetetlen érték volt számomra az is, hogy megtanított arra, hogyan kell kiválasztani az ígéretes részvényeket.

- Ezt követően kitanulta a tőzsdeszakmát is?

- Igen. Elég sokféle tőzsdei tranzakcióban vettem és veszek részt a legrizikósabb opciós kereskedéstől egészen a sima buy & holdingig, ami azt jelenti, hogy megveszem a részvényeket és megtartom hosszú távon. Az én ezzel kapcsolatos kritériumaim sok tekintetben azonosak Warren Bufettéval és Forbeséval, ami az egyik legnagyobb gazdasági kiadó az USA-ban, az elmúlt negyven évben évente átlagosan 29%-os hozama volt az ő kritériumai alapján. Ez az eredmény, amivel nem vitatkozom, mivel 40 év alatt sokféle gazdasági helyzet volt és meg is állta a helyét. Eddig a legjobb évem a tavalyelőtti, a 2002-es esztendő volt, ami 127,8%-os eredményt hozott.

- Hogyan ünnepelte meg azt az örömteli pillanatot, amikor számlájának összege az első alkalommal elérte az egymillió dollárt?

- Hát ez egy kicsit furcsa, mert mindig azt meséltem a gipszkartonozó társaimnak, hogy nemsokára milliomos leszek, s utána már nem fogok itt dolgozni veletek. Biztosan meglepődhettek, amikor váratlanul otthagytam őket. Valójában 25-26 évesen azzal ünnepeltem, hogy kikerültem a patkányversenyből, hogy elutaztam egy meseszép, trópusi szigetre, ahol olyan tiszta a víz, hogy messzire el lehet látni a víz alatt, fehér a homok és pálmafák övezik a tengerpartot. Búvárkodtam, napoztam, jókat ettem és azt hittem, soha többé nem kell dolgoznom, Ez néhány hónapig jó, de egy idő után rájön az ember, hogy nem elég, hogy a tőzsdén forog a pénze, egyre nagyobb a profitja, valamit kezdenie is kell az életével. Akkor kezdett megszületni az a gondolat bennem, hogy be kellene tartanom a szavam és elindítani a 101 Siker Akadémiát. De nem tettem rögtön mert sajnos, igaz az a mondás hogy „sosem elég” és mi, emberek zsugoriak és önzők vagyunk.

- Nem félt attól, hogy időközben a megszerzett nagy pénznek is vége lehet? Hiszen egy olyan drámai időszakban, mint a 2001. szeptember 11-i, sokan veszítettek. Úgy hallottam, ön ekkor is nyert. Hogyan lehetséges ez?

- Amikor mindenki bukik, a veszteségre is lehet spekulálni. Akkor sok terroristagyanús ember számláját zárolták, mert aki ért ehhez a szakmához, az tudja, hogy put-opcióval meg lehet védeni a portfóliót, vagyis a tőzsdén forgatott különféle részvénypakettjei nagy részét. Sőt, ha a részvényárak zuhannak és erre játszik az ember, akkor hatalmas összegeket lehet nyerni. Ehhez persze az átlagember nem ért, felfogni sem tudja. Én ezt is tanítom.

- André Kosztolányi, a híres, magyar származású tőzsdespekuláns is azt mondta: akkor vásárolj, amikor lezuhant az ár és mindenki elad, s akkor adj el, amikor felment, magasan van!

- Hát igen, a tanfolyamon sokszor hasonlítanak André Kosztolányihoz, de amit én tanítok, az nemcsak a tőzsdére, hanem az élet minden területére vonatkozik: az, hogy szinte mindig az ellenkezőjét kell csinálni annak, amit az átlagember tesz. Amikor mindenki eladott a drámai szeptember 11-én, akkor én kezdtem felvásárolni, s amikor 1 hónapon belül visszamentek az árak a szeptember 11-e előtti szintre, akkor eladtam.

- Ez világos, ez a Kosztolányi-féle alaptétel, de az nem, hogyan lehet egy normál, lefelé ívelő, árfolyamcsökkenő trend során is nyerni.

- Amikor egy részvény lefelé zuhan, a put-opció ára pont ellenkezőleg, felfelé mozog. Ilyenkor put-opciót lehet vásárolni a részvény árának kevesebb, mint tíz százalékáért, néha 2-3 százalékáért. S ez utána a sokszorosára nőhet. Kicsi a kockázat, nagy pénzt lehet keresni.

- Ezt próbáltatta ki a tanítványaival is?

- Igen. Vannak, akik már több mint egy éve gyakorolják papíron, ami annyit jelent, hogy nem éles pénzzel gyakorolják az opciókereskedést, hanem csak papíron vásárolják meg azokat ugyanúgy, mintha élesben tennék. Októberben és novemberben az ausztrál tőzsdén néhány magyar tanítványom a tőlem szerzett technikai ismeretet felhasználva elkezdett opciózni és sok, lefelé menő részvényen csináltak pénzt. Nagyon büszke vagyok, hogy most, 1-2 hónapnyi éles kereskedés a tanítványaim többsége pozitívan kereskedik még ilyen kis tapasztalattal is. Voltak, akik bevásároltak pl. a WMR-részvényekből. Másnap reggel, amikor felkeltek, azt hallották, hogy a vállalatot át fogják venni, s a részvények mindjárt emelkedtek 30 százalékkal, az opció viszont megugrott ezer-ezerötszáz százalékkal. Volt, aki a kis pénzével 20 ezer dollárt keresett. Ez persze nem egy átlagos dolog, ahogy szoktam a tanfolyamon mondani: ezek amolyan bealvások, nagyritkán ki lehet fogni, de normál körülmények között is el lehet érni opciós kereskedéssel akár havi 20-30 százalékot is, ha valaki jól megtanulja a trükkjeit. Ezt a szakértelmet csak kemény munkával lehet megszerezni, s csak kitartással, szorgalommal, átalakult szemlélettel lehet haladni előre. Ez egy szakma, amit meg lehet tanulni. Máról holnapra csak kivételes esetben, igen nagy szerencsével lehet nagy vagyonra szert tenni, de idővel meg lehet gazdagodni ügyes elemzéssel, odafigyeléssel, sok kis sikeres tranzakcióval is. Én inkább erre helyezem a hangsúlyt. Például nem tanácsolom, hogy az első két évben élesben játszanak a hallgatóim. Papíron játszunk, figyeljük a valós eredményeket, a tőzsdei kereskedés modellezésével, a bekövetkező változások értékelésével és elemzésével is tapasztalatokat szerezhetnek.

- A 101 Siker Akadémiára még visszatérnék, de most engedje meg, hogy megkérdezzem: milyen házban lakik, amióta milliomos?

- Van egy alapelvem: nem szívesen lakom a saját házban, ezért nem is veszek magamnak, mert óhatatlanul számolni kezdek, mibe került, mennyit fektettem bele. Az eredmény mindig az, hogy ennél sokkal jobb hozamot el tudok érni más befektetésekkel. A nézetem szerint nem igaz tehát az állítás, hogy a bérelt ház lakbére kidobott pénz. Volt persze olyan ingatlanom, amire az ügynököm is azt mondta, vegyem meg. Ez egy luxusház volt, ahol az utca közepétől minden gombnyomásra működött és fantasztikus volt a berendezése, viszont van egy kedvenc mondásom: a férfinak az a feladata, hogy házat építsen, a nőnek pedig az, hogy otthont teremtsen. Hiába volt szép, nagy és gazdag ház, nekem rideg maradt. Sajnos, nem volt olyan élettársam, aki hangulatossá tehette volna. Ezért aztán inkább csak lakásokat bérelek, most is egy 150 négyzetméter alapterületűben lakom, de az otthonos.

- Beszállt az ingatlan-üzletágba is.

- Persze, hiszen amint tanítom is: az anyagi függetlenség egyik fontos ága az ingatlan. Ausztráliában elég letenni a vételár 5-10 százalékát, s kedvező bankhitelből meg lehet venni egy házat. Elég egy kicsit alakítani, korszerűsíteni rajta, máris többet ér. Bérbe lehet adni, s lényegében a bérlő veszi meg a nagy részét az ember számára. Mielőtt idejöttem Magyarországra, már 36 ingatlanom volt. Abban az évben el akartam érni a százat, de mivel Magyarországra jöttem, így kiszálltam az ingatlan-portfóliómból és eladtam őket a piaci körülmények miatt. Most kezdem úgy látni, hogy lassan érdemes lesz bevásárolni, mivel az ingatlanpiac stagnál és vissza is esett árban az elmúlt fél évben, úgyhogy attól függően, mennyi időm lesz a 101 Siker Akadémia mellett és hogy mennyire menedzselhető innen Magyarországról, olyan nagyságban fogok újra ingatlanozni.

- Mi adta az ötletet, hogy milliomosként, elismert tőzsdei és ingatlan befektetőként váltott és tanítani akart?

- Ez a gyerekkoromig vezethető vissza. Megkérdezte az apám, hogy mi akarok lenni, és mindig azt mondtam erre: milliomos. Egy idő után kupánvágott. Miután többször is megvert, ezért később azt válaszoltam a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre, hogy felnőtt. Én nem tudtam, hogy van egy jobb világ, de éreztem és nekivágtam. 16 és fél évesen elköltöztem otthonról, kutatni kerestem azt: mi az, ami jobb cél és értelem lehetne az életemben? Ez persze elsősorban a pénz volt, hiszen szegények voltunk, s emiatt mindennapos volt a szüleim között a veszekedés. Sok pénzt akartam, remélve, hogy meghozza a boldogságot is. Már korábban említettem, hogy egy amerikai nagy ember javasolta, próbáljak külföldön szerencsét. Érdeklődtem az Ausztrál követségen, ott egy pontrendszer alapján megmondták, hogy semmi esélyem. Három és fél hónap múlva mégis kint voltam. Mielőtt kimentem fogadalmat tettem Istennek: ha kijutok, teljesül minden álmom, és elérem az egymillió dollárt, akkor egy napon visszajövök és tanítani fogom a hozzám hasonló, boldog életre vágyókat, akiknek merész vágyaik vannak, s tenni is akarnak álmaik megvalósításáért. Ezt a fogadalmamat váltottam valóra azzal, hogy visszajöttem és megalapítottam a 101 Siker Akadémiát. Új célom lett, átadni a tapasztalataimat, hozzásegíteni a hozzám hasonlókat ahhoz, hogy tudják, milyen utat kell bejárniuk, mit kell tenniük azért, hogy ők is anyagilag függetlenek, a legügyesebbek pedig ugyancsak milliomosok legyenek.

- Ahhoz, hogy tanítson, tisztában kellett lennie önmagával. Felkészült-e arra, mit válaszol a tanítványainak, ha megkérdezik, miért sikeres?

- Hát, meg is kérdezték és azt feleltem: nem hiszem, hogy azért, mert nagyon okos lennék. Sokkal inkább azért, mert megtanultam hallgatni a belső hangomra. Ez pedig sokszor logikátlan dolgokat mond, de megtanultam rá hallgatni és a végén mindig jó dolog lett belőle. 2001. december közepén például elfogott egy furcsa érzés, haza kell jönnöm Magyarországra, megnézni egy fehér karácsonyt. De hát pont ez a legrosszabb időszak, mindenki ilyenkor utazik, már hetekkel korábban nincs repülőjegy… Addig-addig munkálkodott bennem ez a belső érzés, amíg rászántam magam, megkérdeztem az utazási ügynökömtől, milyen lehetőség van. Semmilyen - próbált lebeszélni. Úgy gondoltam, ha Isten is akarja, lesz jegy. És csodák csodájára hamarosan jelentkezett az ügynököm, hogy valaki lemondta a helyfoglalást, mehetek. Budapesten megkerestem a régi barátokat, ismerősöket. Ugyanazok a problémák voltak, mint a korábbiak. Első helyen állt a pénztelenség. Nem szaporítom a szót: elvittek egy helyre, hogy teljesülhessen a régi vágyam, megtanulhassak lovagolni. Ott találkoztam egy magyarsággal foglalkozó, érdekes emberrel, aki átadott egy fura üzenetet: Magyarországon nincs senki, aki azt tanítaná meg a fiataloknak, anyagilag hogyan lehetne függetlenné válni, másképpen gondolkodni, s nekem az lenne a feladatom, hogy visszajöjjek és tanítsam a magyarokat. Alig fél órát beszéltem azzal az emberrel és könnyeztem. Nem tudtam, hogy miért kell itt maradnom, de éreztem, feladatom van, itt a helyem.

- Ezt követően azonnal eldöntötte, hogy akadémiát alapít?

- Na nem. Visszarepültem, és magamban alkudoztam Istennel: ha bejön a soron következő nagy bizniszem, akkor holtbiztos, hogy hazamegyek. Az üzlet összejött, most már teljesítenem kellett az ígéretemet. Hazautaztam és megalapítottam a 101 Siker Akadémiát.

- Hogy kezdett hozzá?

- Nehezen indult, mert Magyarországon már nagyon sok szélhámosság, átverés volt. Úgyhogy eleinte ingyenes előadásokat tartottam, hogy kedvet csináljak hozzá. Nem volt referenciám, messziről jött ember azt mond, amit akar. Be kellett bizonyítanom, hogy jó, hasznos és érdekes, amit csinálok. Meg kellett győznöm az első kíváncsi csoportokat. Eleinte csak 30-an voltak, aztán, hogy terjedt a híre, egyre többen lettek. Idén nyár óta már 130 fős tanfolyamaink is voltak, s egyre több jelentkezőt kellett visszautasítanunk.

- Ez azért is érdekes, mert 125 ezer a tandíj, amiből 50 ezer a szervezőké, 25 ezer az áfa. Magasak a költségek is, gondolom, nem sok marad.

- Valóban nem sok, nehezen tudunk a nullára is kijönni, de más tevékenységekkel igyekszünk annyit előteremteni, hogy ne legyen veszteséges. Külföldön 5-10 ezer dollár egy hasonló tanfolyam, nálunk 600. Nem a pénz a lényeg. Sokkal inkább az, hogy többen ráhangolódjanak az újfajta gondolkodásmódra, megtanulják az alapokat, ismerjék meg a tőzsde és az ügyes pénzforgatás világát.

- Úgy tudom, visszakapja a tandíjat az, aki nem elégedett. Eddig hányan kérték vissza?

- Nyolcszáz hallgatóból négy-öt, amennyire tudom.

- Ezen én is elcsodálkoztam, amikor meghallgattam az egyik előadássorozatot. Utána öt közgazdász is szót kért, s külön-külön elmondták, hogy az egyetemi évek alatt soha senki sem mondta el olyan világosan, hogyan kell tőzsdézni, játszani az opcióval, üzletelni az ingatlanokkal, mint ön.

- Köszönöm, hogy ezt mondja, Megerősít abban, hogy jó az, amit csinálok, a két évvel ezelőtti hallgatóimtól pedig egyre több a visszajelzés, hogy haladnak és végre pénzt csináltak a munkájuk mellett.

- Ha jól tudom, az ön képzési programja lépcsőzetes, nemcsak a kezdőkkel, a haladókkal is foglalkozik.

- A háromnapos tanfolyam tulajdonképpen egy alapképzés, ami önmagában is megáll és rávezeti a résztvevőket, milyen másfajta szemlélet- és gondolkodásmódra van szükség ahhoz, hogy képesek legyünk változtatni az életünkön, hogy sikeresek legyünk. Az alaptanfolyam után részt lehet venni a konkrétabb, elmélyültebb tudáshoz segítő Fókusz-tanfolyamainkon. Itt kell megjegyeznem, hogy nem lehet egy hátsóval száz lovat megülni, a sikerhez az szükséges, hogy a kiválasztott cél érdekében a legfontosabb dolgokra fókuszáljanak. Ilyenek a Fókusz-előadások, például a tőzsdézés, amelyen már különféle műveletek, például az opciós kereskedés titkaival ismerkedhetnek. Mivel a siker egy folyamat, később is kapcsolatban maradunk azokkal a hallgatóinkkal, akik még több szakismeretre vágynak és gyakorlatot is akarnak szerezni. Ilyen például a személyiség fejlődés, párkapcsolat és egészséges gondolkodásmód kialakítása.

- Hogyan fogalmazná meg interjúnk végén a 101 Sikerakadémia filozófiáját?

- Ha valaki meg akar tanulni karatézni vagy bármi mást, mestert keres. Mégis amikor a párkapcsolatot, a sikeres gondolkodásmódot vagy a pénzcsinálást kellene tanulnunk, általában a szüleinkre hallgatunk. Pedig általában nem ők a legsikeresebbek ezeken a területeken. Én olyanoktól tanultam, akik ebben sikeresek, példát tudtak mutatni, legalábbis nem rossz példát és nekik is hasonló mestereik voltak, akik sikeresek. Nekünk, most már egy jól összehangolt csapatként nem az a célunk, hogy emberek százait milliomossá tegyük. Természetesen ez a lehetőség is megadatik növendékeim egy részének. Sokkal fontosabb, hogy megtanuljanak másként, sikerorientáltan gondolkodni, képesek legyenek okosan, megfontoltan, rizikót bátran vállalva befektetni, összegyűjtött, megtakarított pénzüket, vagyonukat nem csak megvédeni, megőrizni, hanem meg is sokszorozni. Fontos, hogy elérjenek egyfajta anyagi függetlenséget, elkezdhessék ezzel álmaik megvalósítását, amibe beletartozik a családalapítás, otthonteremtés, párkapcsolatok, motiváció, célok és ami szerintem a legfontosabb: a szabadság is. Csak az utóbbiakkal lehetnek igazán boldogok. Csakis jobb anyagi helyzet, stabil jövedelmi viszonyok mellett lehetnek szeretteikkel együtt függetlenek, szabadok- igazi sikeremberek.