Dühöngésre kijelölt hely, belépés csak nekem...

Évösszegző bejegyzés lesz olvasható, senki sem fogja megköszönni. Vége végre ennek az átoknak, amit 2011-nek hívnak! Nem mondom, örülök neki és bizonyára nem vagyok egyedül ezzel. Bár... ki tudja, mit fog hozni az új év?! Még több bajt, még több nélkülözést, vagy még kevesebb családtag fogja megérni az év végét... De az is lehet, hogy szerencseév lesz, mint (számomra) általában a páros évek lenni szoktak. Most kérem mindennemű feszültséget levezetek és nyugodt lélekkel lépek át 2012-be. Nézzük először, hogy mi rosszat hozott 2011! Szépen sorban: iskola otthagyása (kényszerből); költözés; anyagi csőd; mániás depresszió; magány a legfelsőbb szinteken; egyoldalú kamubarátságok; balul elsült üzletek; immunrendszer leépülése; ennyi jutott eszembe. Mi volt a jó benne? Néhány (ismétlem néhány) kellemesebb másodperc; egy-két jobban sikerült üzlet; zene-zene-zene. És akkor most kezdjük a feszültséglevezetést! Néhány személyhez szeretnék most szólni, név nélkül természetesen, mert úgy az igazi... Csak ahogy ti is csináljátok velem, drágáim... Szóval, kezdeném azzal, aki a legnegatívabb csalódás volt idén. Neve nincs hercegkisasszony, nehogy véletlenül megsajnáljalak a kerekre nyalt s*ggeddel együtt (amely bizonyára ezért akkora). Sohasem tudtad, hogy mi az a nélkülözés, sosem voltál a társadalom számkivetettje. Testvérnek nevezel, de közben nem tudsz megnyílni felém? Nem nyílsz meg felém, de közben azzal utasítasz el, hogy "túl jól ismerlek"? Tényleg, most akkor hogy is van ez? Terelni azt tudsz, hát gratulálok, lehet menni a többi baráthoz, aztán "bazmeg"-olni nekik. Az idei évben te voltál "visszahúzó erőm", mint ahogy éccsanyám' szokta mondani, hát jövőre nem leszel... Meg soha többet! Tudod, egy barátsághoz is 2 személy kell. Annyiszor mondtam, vagy éppen kimutattam, hogy szeretlek. Kaptam viszonzást? Hogyne, "bazmeg", meg "bocs, mennem kell" formájában. Mondtad egyszer is nekem, hogy "szeretlek"? Éreztetted bárhogy is? Érdekelt egyáltalán, hogy mikor problémád volt, éjszakába nyúlóan ott voltam és próbáltam beléd lelket verni? Érdekelt a 'szomat... Idővel elegem lett ám, a legtöbb időmet beléd fektettem, mert azt hittem, megéri és valóban egy örök barátság lesz belőle. Utolsó mondatom: tükör, de előtte jól töröld meg! Akkor a másik személyhez (Móra)... Édes vagy, hogy rajtam gyakorolsz és éled ki a rejtett perverziód; hogy húzod az agyam majd' egy éve; hogy minden szavad hazugság és hogy marha jól színészkedsz... De megbocsáss, én valahogy nem élvezem. Az elején még valamennyire vonzónak is tartottam, azt hittem, hogy csak titokzatos vagy és más lesz a megfejtés, de nem... Ugyanaz vagy, mint a mai, korodbeli kis plázacicusok. Remélem, hogy megtalálod a hozzád való tahó parasztot, aki majd jól kihasznál, aztán mehetsz sírdogálni az olyan hülye állatokhoz (hogy egyáltalán szóba állnak veled), mint én... Osszátok hát be szépen... Lenne még kiről írnom, de őket nem tudom hova tenni. Egyre kevesebb az őszinte barátom. Vagy talán nincs is, fene tudja. Nagyon remélem, hogy jövőre fordul a kocka és életben először én kerekedek felül előbb a problémákon és nektek lesz nehezebb feldolgozni! Nem szoktam rosszat kívánni senkinek, de idén betelt a pohár. És igen, a legegyszerűbb módszer a hátbatámadás, de csak mert édes a bosszú... Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten...
Fogadalom 2012-re: egymagam fogom a céljaim elérni és nem bízom senkiben. Ámen, B.U.É.K.!