Nem arról írok, aki egyedül él, hanem aki házasságban. Az én férjem nagyon rendes ember , nagyon jó apa, nagyapa. Férjnek kevésbé figyelmes.Mióta a gyerekek elköltöztek tőlünk és nem vesz a család a közös ajándékot , egyszerúen nem jut eszébe , hogy ő is vehetne. Így aztán karácsonykor nem volt a fa alatt számomra semmi ajándék. A névnapomat is elfelejti, születésnapi ajándékom egy múzeumlátogatás lett volna, de rosszul jegyeztem meg a házszámot, így túlmentünk a múzeumon. Végül letolt , hogy máskor pontosan tájékozódjak, ha valahova megyünk. Ez mind összejött bennem , nem hisztiztem , bevettem altatót és átaludtam a karácsonyt. Végül kezet fogtunk , megbeszéltük többet soha nem vesz egyikünk sem a másik részére ajándékot. . Ez nekem büntetés , mert nekem nagyobb öröm adni, mint kapni