Nem találtam hasonló topicot.. Már rég óta le akarom írni és szeretnék..nem tudom mit, tanácsot, megértést? talán. Szóval párommal több mint 3 éve vagyunk együtt, és nekem Ő az Ő!! Viszont akárhányszor szóba kerül az esküvő téma, abból csak vita van, holott még nem kérte meg a kezem /egy próbaféle volt../ Amiben nagyon nem értünk együtt, a vendégek száma (Ő nagyot akar) és a templomi mizéria /én ateista vagyok/ Valószínüleg a neveltetésünkbeli eltérés és a családi háttérbeli különbség az oka az ellentétnek. Én vagyok a "selejt".. Tulajdonképpen soha nem voltam házasságpárti, mióta vele vagyok, változott meg a véleményem /előző kapcsolatomban 3x kérte meg a kezem az exem,3x mondtam nemet/ Egyszerűen nem tartottam fontosnak, hogy úgy tegyünk, ahogy az elvárt! Most viszont szívesen venném fel az Ő nevét és hordanék gyűrűt, de ha ez azzal jár, hogy hónapokig idesen rohangálunk ide-oda, mert 130 fős lagzi kell, és a templomban (ami már meg is van..) hülye kérdésekre hazug válaszokat adjak... akkor inkább nem. Kis esküvőt szeretnék, csak azokkal, akik tényleg számítanak, szolid ruhát, aztán beülni a "just married"es autóba és elutazni nászútra. Egy kis kerti parti félét olyan kis fából készült akármivel (nem jut eszembe a neve). Szóval vmi egyszerűt mégsem szokványosat. Ami miatt most nem beszélünk róla, hogy építkezés előtt állunk, ez elég idő és pénz igényes, aztán a baba is fontosabb.. már nagyon jó lenne igazi, 3 tagú családnak lenni! A leírtak ellenére most már fontosnak tartom, hogy igazi családban férj és feleségként éljünk, de mi az aranyközépút? Most azzal is beérném, ha megkérné a kezem és jegygyűrűt viselhetnék, mely azért mégiscsak egy jelzés, hogy tartozom valakihez, Hozzá! De ha tudjuk, hogy esküvő úgysem lesz, legalábbis egyelőre, akkor szerintem nem fog megkérni. Kérlek, a negatív kommentektől és kritikáktól kíméljetek. A hasznos tanácsokat szívesen veszem!